A Pál Utcai Fiúk : história, historicidade e memória

Abstract

Nesta dissertação de mestrado, proponho um trabalho de análise sobre um clássico literário húngaro, a obra A Pál utcai fiúk, publicado em 1907 e de autoria de Ferenc Molnár, traduzido para o português brasileiro por Paulo Rónai como Os meninos da rua Paulo (1952). Seguindo a perspectiva teórica da Análise do Discurso fundada por Michel Pêcheux e seu grupo de pesquisadores (doravante AD, ou AD pecheutiana), o presente trabalho parte do consagrado imaginário que toma a obra enquanto uma metáfora da história da Hungria para, em seguida, discutir a respeito desse funcionamento simbólico, trazendo uma concepção de história enquanto perspectiva e construção. Nesse caminho, tomando o texto como um espaço heterogêneo, como materialidade do discurso, busco investigar o processo discursivo e os efeitos de sentido para com o romance, considerando que todo processo de interpretação está inscrito em uma perspectiva histórica. Ademais, viso explorar os saberes e dizeres que servem de base para esses sentidos. Para isso, aciono noções teóricas como as de historicidade do texto, memória discursiva e pré-construído. Além disso, traduções do romance para outras línguas, além do português, compõem o corpus da pesquisa, são elas: para o inglês norte-americano, The Paul Street Boys (publicada originalmente em 1927); para o espanhol europeu, Las raices del árbol (publicada em 1945); e para o alemão, Die Jungen der Paulstrasse (publicada pela primeira vez em 1910). Com base na análise dessas traduções, reflito sobre a questão da repetição e da transformação na tradução, visando verificar, além disso, como a língua e/ou os processos de tradução estão em funcionamento no objeto de análise para fazer funcionar (ou não) a questão simbólica da obra. A partir disso, ao estabelecer regularidades e contrapontos com determinados trabalhos dos Estudos da Tradução, discorro sobre o papel autoral do sujeito-tradutor, considerando-o decisivo na produção dos sentidos. Em tempo, mobilizo alguns aspectos sobre literatura, tomando-a como lugar de textualização de perspectivas sobre o real.

This Master's thesis concerns a Hungarian literary classic, Ferenc Molnár’s A Pál utcai fiúk, published in 1907 and translated into Brazilian Portuguese by Paulo Rónai as Os meninos da Rua Paulo (1952). Based on the philosopher Michel Pêcheux’s theoretical perspective, French Discourse Analysis, this work differs from others about A Pál utcai fiúk which have to do with providing certain interpretations and meanings. Thus, this study starts from the popular imaginary about the novel as a metaphor of the history of Hungary and then both this symbolic function and conceptions of history are discussed. History comes to be seen as a perspective and a construction. In this way, the text is taken here as a heterogeneous materiality, materiality of the discourse, and for this reason the goal is to investigate the discursive process and the meaning-effects towards the novel by considering that all the processes of interpretation are given in a historical perspective. In addition, social knowledges which work as supports for these meanings are going to be explored. Hence, some theoretical concepts are fundamental, such as the historicity of the text, discursive memory and pre-constructed. Furthermore, some translations from the novel into another languages, in addition to the Brazilian-Portuguese one, compose the corpus of this research: into North-American English, The Paul Street Boys (originally published in 1927); into European-Spanish, Las raices del árbol (published in 1945); and into German, Die Jungen der Paulstrasse (first published in 1910). Based on the analysis of these translations, topics about repetition and transformation in translation are focused in order to verify how language and/or translation processes are working (or nor) for the supposed symbolic value of the novel in the object of analysis. Thereafter, regularities and counterpoints in certain works from the Translation Studies are established by us. Farther ahead, the authorial role of the subject-translator and its impact and importance in the meaning production may be seen. Finally, some aspects of literature seen as a place for textualization of perspectives on the reality are considered.

Ez a mesterdolgozat egy magyar irodalmi klasszikussal, Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényével foglalkozik, melyet 1907-ben adtak ki és Rónai Pál fordította le brazíliai portugálra Os meninos da Rua Paulo (1952) címen. Michel Pêcheux filozófus elmélete, a francia társalgáselemzés alapján ez a dolgozat különbözik azoktól A Pál utcai fiúkat tárgyaló tanulmányoktól, melyek a mű bizonyos értelmezéseire és a jelentésfeltárásra helyezik a hangsúlyt. Ez a kutatás abból a népszerű elképzelésből indul ki, hogy a mű a magyar történelem metaforája, így mind a szimbolikus funkció, mind pedig a történelmi eszmék is tárgyalásra kerülnek. A történelmet egyre inkább úgy értelmezik, mint egy perspektívát és szerkezetet. Ily módon, a szöveget úgy kezelem, mint egy heterogén anyagot, a társalgás anyagát, és ezért a célom az, hogy a társalgási folyamatokat és a jelentés-hatásokat tanulmányozzam a regényben azáltal, hogy minden értelmezési folyamat egy történelemi keretbe van ágyazva. Ezen kívül, társadalmi ismereteket is feltárok, melyek alátámasztják ezeket a jelentéseket. Ennélfogva, néhány elméleti koncepció alapvető, úgy, mint a szöveg történelmi hitelessége, a diszkurzív emlékezet és az előzetesen konstruált tudás. Továbbá, a regény más nyelvű fordításai is a kutatás korpuszába tartoznak – a brazíliai portugálon kívül –, úgy mint az észak-amerikai angol The Paul Street Boys (eredetileg 1927- ben publikálva); az európai spanyol, Las raices del árbol (1945-ben kiadva); és a német Die Jungen der Paulstrasse (1910-es első kiadása) fordítás. Ezen fordítások elemzése alapján, az ismétlésre és a fordításban történő átalakulásra kerül a hangsúly annak érdekében, hogy az elemzés tárgyaként bebizonyítsam azt, hogy a nyelv és/vagy a fordítási folyamatok hogyan járulnak hozzá a mű feltételezett szimbolikus értékéhez. Ezután, a fordítási tanulmányok bizonyos munkáiban található törvényszerűségek és ellenpontok kerülnek megállapításra. Emellett, kiderül a tárgy-fordító szerzői szerepe, valamint annak hatása és jelentősége a jelentésképzésben. Végül, pár irodalmi vonatkozás – mint a valóság perspektíváinak megszövegezésének helye – kerül górcső alá.